Február elejére világossá vált, hogy a Gondwanateam évek óta dédelgetett vágya a Budapest-Bamako-Benin 2010 expedíció alatt sem tudott – a korábban említett okok miatt – maradéktalanul megvalósulni. De természetesen minket ez nem tántoríthat el attól, hogy ismét megpróbáljunk eljutni oda!

Az Gondwanateam tagjai gyorsan körülnéztek, hogy milyen megoldás jöhet számításba! Így került a képbe a Trans Sahara Rally gondolata, ami történetesen pont Beninbe tart!!! „Mekkora szerencse!” - kiáltottunk fel egyszerre! Balázske rögtön sorra vette a lehetséges tagokat, hogy csatlakozzanak az újabb kihívásokhoz. Érthető – anyagi, családi, munkahelyi stb – okokból a frissen hazajöttek (Szaddam, Ginó, István, Anh Vu) nem tudnak csatlakozni. Ők inkább békésen tűrik a zord időjárásváltozást és próbálnak akklimatizálódni a +40fok után a -15 fokos a hóval borított Európához.

Habár az igazat megvallva Ginó tett egy próbát arra, hogy dacolva a családi kitagadással valamint a munkahelyéről való kirúgással, hogy mégis velünk tartson, de azzal már ő se mert packázni, hogy nemesb fele boldogan megszabadítja nemesb (és talán jobb sorsa érdemes) testrészétől amennyiben ismét eltűnne pár hónapra a térképről. Zoltánke továbbra is elfoglaltat játszik, miközben mindannyian tudjuk, hogy a 30. szülinapi zsúrját készíti elő finom teasüteményekkel és habos kakaóval. Annamari Zoltánke nélkül nem jön, pedig kíváló terep lett volna neki a több napos sivatag. Atesz már korábban elhatározta, hogy asztronauta lesz, ezért ő most éppen az emberi testre ható centrifugális erő tanulmányozásával van elfoglalva - miközben pár hónapos fiát pörgeti a játszótéri hintában..

Amikor úgy tűnik, hogy végső elkeseredésében Balázske egyedül vág neki az útnak, hirtelen felbukkan Armin, a bosnyák kapcsolat. Ezennel fel is állt a brigád, hogy felfedezze Benint! Igen ám, de az indulásig kevesebb mint 5 hét van hátra és egy ilyen túra azért mégis több hónapos előkészületet kívánna meg. De nem hagyhatjuk, hogy ilyen csekélység elriasszon bennünket.

Ahhoz, hogy minél mélyebbre hatolhassunk be a fekete kontinensre, először is szükség volna egy megbízható autóra. Az idő rövidségére való tekintettel mindenki néz mindenfelé. Honlapokat böngészünk és jobbnál jobb ajánlatokkal bombázzuk körbe egymást. Az ország összes pontján, az összes barát autót néz és tesztvezet.. Kocsányon lógó szemekkel kelünk és fekszünk miközben lóerők, nyomatékok és különböző megoldások lebegnek szemeink előtt. Végül Balázske horgára az Alföld egyik nagyvárosában akad rá egy (Szaddam által nemesen) fehéraranyszínű Mitsubishi Pajero. Szerelem első látásra! És innen már nincs kiút. A többiek próbálják lebeszélni róla, de még az sem riasztja el, hogy nincs motorja! Azaz van, de megfőtt, mint a befőtt. Így egy kisebb motorfelújítás kinéz. De a szerelem vak. Az üzlet megköttetik. Az autó pedig műtőasztalra kerül..

Eközben persze gyűjtjük az érdekes infokat a felfedezésre váró országokról. Tunézia, Algéria, Niger és Benin.. ez a hivatalos útvonal. Érdekes módon nem lepődik meg senki akkor, amikor február 18-án este Nigerben katonai puccsot hajtanak végre. Ezáltal Mamadou Tandja jelenlegi elnök, ismeretlen helyre távozva tölti el békésen napjait, miközben magukat a Demokrácia Helyreállításának Legfelsőbb Tanácsának (CSDR) nevező katonai csoport simán bejelenti, hogy felfüggeszti az alkotmányt és feloszlatja alkotmányos intézeteket. A határok lezárása már csak adalék a jóhoz. Az új elnök immár Salou Djibo őrnagy, aki viszonylag későn (30 évesen) kezdte el katonai karrierjét azonban 15 év alatt a csúcsra ért. A jelenleg 45 éves Djibo elnök (egyébként öt gyermek édesapja) nem váratlanul „beiktatása” után kifejtette, hogy: „egyetlen célom, hogy szeretett hazánkat ismét a demokrácia útjára vezessem!” Törekvését természetesen alátámasztja, hogy a hadsereg túlnyomó része kitörő lelkesedéssel fogadta a hírt, és azonnal felesküdött az új elnökre, amit a polgári lakosság is örvendezve támogatott.

Azért a teljes igazság kedvéért hozzá kell tennünk, hogy Mamadou Tandja sem volt teljesen jófiú, hiszen hiába nyert meg eddig két demokratikus választást, ha ragaszkodván a hatalomhoz mégis elnök akart volna maradni. Ennek érdekében 2009 augusztusában népszavazással szerette volna megváltoztatni az alkotmányt, így biztosítván magának a harmadik terminust. (Egy alkalommal ezt nyilatkozta: „A nép azt akarja, hogy maradjak. Én pedig nem állhatok ellen a nép óhajának.”) Mivel az ország parlamentje tiltakozni kezdett, ezért Tanja kénytelen volt feloszlatni azt és bevezette a rendeletekkel való kormányzást. Ez viszont alkotmánybíróság nemtetszését váltotta ki. Így visszakézből feloszlatta őket is és rendkivüli állapotot vezetett be az országban..

Persze a telefonjaink folyamatosan csengenek, hiszen aziránt mindenki érdeklődik, hogy kell-e intézni automentőt, ami majd Beninig vonszolja el a roncsunkat. Erre szerencsére nincs szükség. Hála az ügyeskezű szerelőknek a gépsárkány szíve hevesen dobog. Prímán felszerelt darab, hiszen van benne automata váltó, légkondi, bőr ülések és faberakás. Sőt könyéktámasz is! Az autót Balázske veszi át gyorsban és hasonló ütemmel rögtön el is viszi Szarajevóba, ahol Armin már tűkön ülve várja őket. A nagy örvendezés és városi cirkálás meghozza a gyümölcsét. A rend éber őrei igazoltatni szeretnék a Gondwanateamet. Persze ekkor jön a várva várt klasszikus poén, ami úgy tűnik mindig tud derültséget kiváltani az emberből. A rendőr arcán leírhatatlan a döbbenet mikor rájön, hogy Balázske csupán azért nem akarja átadni a jogosítványát mivel nem ő vezet, hanem a jobb oldalon ülő Armin...

Miután kihülyéskedtük magunkat elvisszük az autót a bosnyák szerelőhöz, hogy átnézze és felkészítse Afrikára. Senkit sem akarunk untatni a részletekkel, hogyan készül el a tetőcsomagtartó, vagy honnan szerzünk be sivatagba való gumit (sehogy de akkor ezt még nem tudjuk), illetve hogyan szerelik fel a kiegészítő világítást. Maradjunk annyiban, hogy alakul. Bosnyákul: polako. :-)

De hogy közben se maradjunk nemzetközi hír nélkül, február 25-én irodájában fejbelővik Ali Tounsit, Algéria főrendőrét. Teljes hírzárlat és blokád az országban. Mondani sem kell, hogy már hetek óta késik az algír vízumunk kiállítása. Nem azt feltételezzük, hogy a beadott papírjaink néhai Tounsi úr iróasztalánk voltak, csupán csak valami bürokratikus szervezési nehézséget sejtünk a dolog mögött, mivel az illetékesek a nagykövetségen állandóan valami levélre/faxra/telefonhívásra várnak, ami Allah akaratából még mindig nem érkezett meg hozzájuk. Reméljük már nem sokáig kell várnunk az útlevelekre, és kis ráhagyással legalább két nappal az indulás előttig megérkeznek hozzánk. Ahogy a sivatagi bakancs is melyet szinte a föld alól próbálunk felhajtani. Persze tudjuk, hogy nem szükséges az életmentésre, de mégiscsak jó volna valami kényelmes lábbeli, ami nem enged be több zsáknyi homokot a lábujjak közé, mint a többi cipő.. Armin továbbra is kitart amellett, hogy ő csak vizet szeretne, de abból nagyon sokat. Balázske javasolja neki a 20 literes kannákat megvételre. Armin örül.

A szokásos indulás előtti feszültségkeltést gondolom senkinek sem kell leírni. Főleg a feladatleosztásoknál. Ki mikor mit és hogyan kell csináljon, hogy minden elkészüljön időben. Eleinte még idegeskedünk és egymás vérét szívjuk, azon amit nem hoztunk el pedig kellett volna, és közben persze kiderül, hogy nem is igazán volt rá szükségünk. Ami kell az van és abból kell megoldani a dolgokat. Megint valóra válik a szokásos mondásunk: „Ha nem lenne utolsó pillanat akkor semmi sem készült volna még el..”

Miklóském ujjai között pörgeti a honlap megújítását, Zoltánke sörasszisztenciája mellett. Az autó épül-szépül. Felkerül a tetőre a csodás csomagtartó, ami elvileg több mint 120 kilót kell elbírjon. Hiszen ott cipeljük majd a 2. pótkereket, és kb 100 liter üzemanyagot. A Pajero csomagtartója már tele lesz ajándékokkal (focilabda, ruhák, játékok, iskolaszerek és minden ami jó lehet az afrikai gyerekeknek) nem beszélve a saját cuccainkkal meg a nélkülözhetetlen vízzel. Kb 70liter vizet szándékozunk magunkkal vinni mivel mindketten nagyivók vagyunk. Ha víz van, mindent túlélünk..

Időközben Balázske sikeresen felvette a kapcsolatot egy extrém kamerákat forgalmazó céggel. Ennek eredményeképpen a myactioncam.hu biztosított számunkra egy GoPro HD Motorsport Hero típusú kamerát. Kiváncsian várjuk, hogy sivatagi körülmények között a gyakorlatban milyen lesz. Köszönjük Damak Ferinek, hogy készségesen állt rendelkezésünkre és látott fantáziát a kalandjaink megörökítésében.

Armin még nem járt Afrikában ezért nagy várakozással tekint az út elé. Mondhatnánk persze, hogy ő is félig balkáni, félig mediterrán típusú türelemmel van megáldva, ami nem sokat segít abban az esetben, ha tétlenül kell várnunk az algír vízumra. Balázske próbálja sztoikus nyugalommal kezelni a dolgokat, hogy előbb-utóbb minden megoldódik. Legrosszabb esetben pedig kihagyjuk Algériát! – veti fel. A terv a következő lenne, amennyiben valami oknál fogva nem lesz algír vízumunk, úgy Tunéziából megpróbálunk behatolni Líbiába, és onnan mennénk le Nigerbe. Utánajártunk, hogy 2010. február 14-től Líbiába csak azok utazhatnak be, akik nem Schengen zónából jöttek, azonban Balázske szerint mindent meg lehet oldani, ha utazásunk célját megfelelően tálaljuk a hatóságoknak. Armin már kevésbé biztos ebben. Mondjuk a Külügy szerint se Algériába, se Nigerbe nem ajánlatos most utaznunk. Dehát ennyi erővel még a Margit sziget sem biztonságos, mert megcsúszva a macskakövön beleeshetünk a jeges Duna vízébe..