Sok heten at tarto szervezes es keszulodes utan a varva vart nap felvirrad. Mindketten nagyon izgatottan varjuk, hogy magunk mogott hagyjuk Sarajevot. Az elmult napokban sok stressz es para ert bennunket, hogy mindent idoben elintezzunk az utazashoz. Termeszetesen meg mindig nincs algir vizumunk, de ugy dontottunk, hogy majd megszerezzuk Tuniszban.
Delben hagyjuk el a hoval boritott Sarajevot es Mostar fele vesszuk utunkat. Kozben kisut a Nap is, mintha azzal kecsegtetne, hogy a tavasz erkezett meg koszonteni bennunket. De nem sokkal kesobb meg kell allnunk, mivel par melos az uton motoszkal es egy markoloval takaritjak el a havat, mivel egy lavina elzarta az utat. Meg szerencse, hogy nemreg lattunk egy peket, hogy jol belakmarozunk burekbol, csak ugy ebed gyanant. Amint eltakaritjak a havat maris megyunk tovabb a gyonyoru Neretva folyo volgyeben. Mostarban sut a Nap, mint mindig, mi megsem allunk meg mivel bort akarunk venni a tvrdos-i monostorban.
Ljubinje kozeleben majdnem elutunk egy mozgo valamit. Amikor megelozzuk jovunk ra, hogy ez egy autoszeru kis gepezet. Rogton megallunk es megkerdezzuk, hogy mi jaratban errefele es megis milyen jarmuvet vezet. O csak mosolyog es kifejti h. A 2010-es Selyemutat jarja. Ez meg vajon mi lehet? – teszi fel a kerdest mindenki jogosan magaban. Nos, Teun (igy hivjak a sracot) egy honapja hagyta el otthonat Amsterdamot, es azt tervezi, hogy kb egy ev alatt er majd Burmaba. A jarganya nagyon lassu, hiszen csak 45 km/h-val kepes kozlekedni. 2 hengeres apro Honda motor hajtja. Ilyeneket szoktak aggregatorokba es kerti gepekbe szerelni. Viszont csak 4 litert fogyaszt szazon. O sokkal orultebb, mint mi (meg a beceneve is www.crazybird.nl), hiszen ezzel a mokas szerkezettel probal eljutni Burmaig, Lebanonon es Jordanian, Szirian, Irakon es Iranon, Afganisztanon es Pakisztanon, Indian, Nepalon es Bhutanon, Bangladesen at. Termeszetesen biztosak vagyunk a valaszaban, de azert megkerdezzuk, hogy megvan-e minden vizuma. Nincs hat! Tehat o is bator utazo es rabizza magat az esemenyekre. Neki is, mint nekunk, van egy bogar a fejeben az tuti. Lassan mennunk kell tovabb igy elbucsuzunk es sok szerencset kivanunk egymasnak. Irany a tvrdos-i monostor!
Sajnos oda mar nem erunk idoben, mert mar imadsag miatt zarva vannak. Megyunk tovabb Trebinje fele, ahol Armin a gimnazista osztalytarsaval fut ossze. 18 eve nem lattak egymast (ekkor robbant ki a haboru Bosznia-Hercegovinaban) es mindenki menekult amerre latott. Ezert is vannak nagyon szetszorodva a vilagban mindenutt. Nagyon meghato pillanat amint orulnek egymasnak. De nem sokat idozunk mivel Barba kell jutnunk, hogy elerjuk a hajot.
Az eso miatt alig latjuk az utat. Sot! A hatarort is majdnem elutjuk az autonkkal. Suru bocsanatkeresek kozepette adjuk at neki az utleveleinket. Hangosan rohog rajtunk amikor megtudja merre tartunk. Meg harsanyabb lesz, amikor meghallja az autonk beinditasat kovetoen elobukkano hangot. Kinyitjuk a motorhazat de nem tudjuk megfejteni a zaj okat. De nem izgulunk hiszen a gepezet jo allapotban van, talan csak egy elutott es beszorult macska vinnyog valahol az ekszij es a tarcsa kozott..
Villamlasok, dorgesek es kemenyszellokesekkel kiegeszitett ozonvizszeru esoben haladunk keresztul Montenegron. Most jovunk csak ra miert hivjak „Fekete Hegynek” az orszagot. Semmit se latni semerre. Nincs kivilagitva semmi. Jobbrol a szakadek, balrol pedig a leomlott szikladarabot remisztgetik az utazot. Felelmetes.
Ugy dontjuk, hogy idot nyerve kihagyjuk a kotori oblot. Igy hajora szallunk Tivat fele. Eleg koran erkezunk Barba, ahol beulunk egy barba. Haha. Meg csak 19.40 es mi mar itt vagyunk. Armin elindul, hogy felvegy az elore lefoglalt jegyeinket. Balazske csak var es var es var es var...... Baratja csak nem akar megerkezni. Mi tortent?
A radiobol eppen az Alphaville Big in Japan notaja szol, amikor Armin feltepi az ajtot szajan szeles vigyorral, hona alatt egy hatalmas konyvvel. „Ma mi vagyunk a kulonleges vendegek” – harsogja! Elmeseli mi tortent. Atvenni keszult a jegyeket, amikor szoltak neki, hogy varjon egy kicsit. Eleg ideges lett, hogy minek varjon ha minden rendben van. Nem sokkal kesobb, egy ferfi erkezik egy hatalmas konyvvel es a jo hirrel. „Hadd mutatkozzam be! En vagyok a Montenegroi Hajozasi Tarsasag igazgatoja es mar nagyon vartuk Ont. Nagy orom szamomra, hogy elmondhatom, On beirta nevet Tarsasagunk tortenelmebe, ugyanis On volt az elso ugyfelunk, aki interneten keresztul vasarolt tolunk jegyet! Ezert hadd ajanljak fel Onnek es tarsanak egy vacsorameghivast, melyet Tarsasagunk fizet az Onok szamara. Es kerem fogadja el ezt a dedikalt monografiat, amely az egyik legnagyobb festonk, Lubarda Petar, kepeit tartalmazza."
Amikor szeretnek beallni autonkkal a hajoba, felajanljak, hogy utolsokent tegyuk, mivel akkor tudunk elsokent kiszallni belole. Megkoszonjuk a jotanacsot es igyekszunk ezt majd a kovetkezo hajon is alkalmazni. Az egyik szemelyzet egeszen a recepcioig kiser bennunket, ahol megtudjuk, hogy a lefoglaltnak joval nagyobb kabint kapunk, es szebb a tengerre a kilatasunk is. Minden cuccunkat otthagyunk, hiszen a kapitany jelezte: velunk tart a vacsoran..
