Majdnem sikerül a spanyol szerelőnknek a hengerfejes lerohadt kocsit időben befejezni, majdnem elértük az esti kompot Marokkóba, majdnem odaértünk időben Rabatba a Mauritán követségre, hogy beadjuk a vízum kérelmet és majdnem meg is kaptuk délután. Minden azért nekünk se sikerülhet..
Így itt szilveszterezünk Rabatban. 36 órája vagyunk talpon. Igaz, mivel az útleveleink a követségen vannak nem vehetünk ki hotelszobát, mert a marokkói törvények ezt szigorúan tiltják a gyanús küllemű papír nélkül utazóknak. Na de elmenni se tudunk ugyanezért. Végül a rendőrségen kötünk ki, ahol másfél órát állunk egy teljesen kietlen hivatali folyosón. De nem sorban, hanem csak úgy, ketten, magunkban. Szédülünk, hányingerünk van a fáradtságtól és ködös tekintettel nézzük a falon játszadozó legyeket, mint az intézményben egyedül aktív lényeket. Kong az unalomtól a hely, végül megérkezik egy marokkói rendőrnő (!) állati kedvesen (??), egy telefonnal elintézi, hogy ismét a legális lét határára kerüljünk. Visszamászunk az autóba, és elindulunk a szállodába vissza, hátha most már befogadnak. Mivel odafele a rendőrségre is egy bő órás tekergés és 44 db útbaigazítás után találtunk oda, vissza se könnyebb. Sőt a közben szilveszter estére készülő város csúcsforgalmában sodródunk, mint egy uszadékfa, GPS nélkül, fingunk nincs hogy merre. De nem úgy, hogy most jobbra kell-e menni, vagy balra, hanem totális a káoszban. Két órát baszkódunk ide-oda, anélkül, hogy a leghaloványabb közelítő elképzésünk lenne arról hol vagyunk. Aztán ott terem a hotel.
Kezdődhet a szilveszteri buli!!!
Íme egy kis ízelítő...