Másfél órája hagytuk Budapestet, hogy ismét Bamakóban töltsünk egy hetet, mikor egy napi késésbe kerültünk. Köszönjük Air France!!!
Nem baj!!! Ehh. Büdös röpülő gépet egy órán át csavarozgatja három rosszarcú, mire megkapjuk a felszállási engedély, a pilóta szívhez szóló magyarázkodása közepette, miszerint volt gond, de meghúzták a csavarokat, így jó eséllyel meg fogunk érkezni Párizsba. Igaz, késve. Ez azért nem jó, mert ott át kell szállnunk, Bamako felé. Amúgy a Sárldögólon különösebb együttérzés nélkül közlik, hogy „Ja az a gép, na az elment már Bamakóba.” Holnap viszont lesz mégegy, és addig is élvezzük az Légifranc vendégszeretetét a gyönyörű szállodájukban. Mutatjuk:
Még jó, hogy januárban összefutottunk Afrikában Benoitval a franciával, akit most felhívunk, hogy mentsen ki minket innen, ha már itt lakik ebben a fényekkel teli városban.
Benoit mindent meg is tett értünk, hogy jó idegenvezetőnk legyen:
