Uj napra virradunk es ugy erezzuk, hogy most keszen allunk a vizumugyintezeshez. Mivel a szervezok nem beszelnek franciaul ezert elviszik Balazsket magukkal. Termeszetesen Armin is csatlakozik, hogy ne hagyja egyedul a baratjat. A hotelben bedobnak egy gyors reggelit aztan koran reggel utnak indulnak. Elsokent szeretnenek az Algeriai Demokratikus es Nepi Koztarsasag Konzulatusara erkezni.

Mivel mar vagjuk hogyan jussunk el oda, igy celiranyosan tamadunk. Azt gondoljuk, hogy sima menet lesz. 

Tevedtunk.

Konnyelmuen megfeledkeztunk a hetfo reggeli csucsforgalomrol. ;-) A hivatalosnak tuno 3 savon 5-6 auto kuzd a palyan maradasert. Ahhoz kepest mekkora kuzdelem zajlik megsem latunk egy karambolt sem. Valszeg az az egyezmenyes jel naluk, ha jelzel a kezeddel hogy besorolj akkor mar meg sem varod a valaszt, csak furakodsz elore. Tok mindegy milyen kozlekedesi tabla van kiteve, csak emeld fel a kezed es menj! :-D

Vegre a Konzulatushoz erunk. Szep epulet, hatalmas vedelemmel ellatva. Magas falak es szogesdrot. A videotelefonon keresztul bejelentkezunk es a biztonsagi or bekiser bennunket az szobajaba.. Elkeri az utleveleinket, aztan egy nagy konyvbe beirja az adatainkat. Ezutan megmutatja a varoszobat ahol helyet foglalhatunk. Itt most varnunk kell. Valakire.

Kesobb egy holgy jelenik meg, akinek elmondjuk, hogy mi jaratban vagyunk. Bizony turista vizum kellene. Lehetoleg minel gyorsabban. A holgy nagyon kedves. Sokat mosolyog es meg tobbet kerdez. Kozben jegyzetel. Majd eltunik.

Varunk.

Visszater egy iszonyat hosszu listaval es arra ker bennunket, ha mindent szepen beszereztunk es kitoltottunk ami a listan van akkor jojjunk csak vissza. "Ha minden rendben van ami a listan szerepel, akkor 1-2 napon belul kiallitjuk a vizumot!"

Azonnal egy kozeli hotelbe megyunk, hogy nekilathassunk a papirmunkanak. Szepen berendezkedunk a recepcio mellett es hivatalosan telefonalgatunk, emaileket kuldunk, fenymasolunk es faxolgatunk. Barki szamara egyertelmu, nagyon elfoglaltak vagyunk.

Delutanra vegre sikerul mindent iranyba allitanunk, igy buszken vonulunk vissza a Konzulatusra. Termeszetesen az ugyintezono kikerekedett szemekkel fogad bennunket, de keszsegesen elveszi tolunk a paksametat, majd segitsegul hiv egy urat, hogy elkezdjuk egyutt feldolgozni azt.

Barna oltonyt es barna nyakkendot visel. Nagyon hivatalos es nagyon szakszeru. O is kerdeseket tesz fel es o is jegyzetel. Majd elmegy. Egyedul maradunk ismet. Varunk.

Amikor visszaerkezik eppen az algir utazasi irodaval targyalunk igy rogton atadjuk neki a telefont, hogy veluk is felvehessek a kapcsolatot. O udvariasan visszautasita: "Ha beszelni szeretnek vele, majd beszelek vele!" Kimegy.

Majd ki-be maszkal. Jon-megy. Ujabb kerdesek. Ujabb jegyzeteles. Mi pedig varunk. Tovabbra is varunk. A varoteremben. Ezt vegul is erre talaltak ki. Varakozasra.

4 orakor kitessekelnek bennunket mondvan, hogy a Konzulatus hamarosan bezar. Mivel mi kulonleges eset vagyunk ezert visszahivnak bennunket holnap reggelre, hogy a konzul ur szemelyesen foglalkozhasson az ugyunkkel. WOW! Eljutottunk a harmas szintre! :-)

Hatalmas remenyekkel bucsuzunk a Konzulatus embereitol. Viszlat holnap!

Utkozben beugrunk egy kajaldaba egy gyors vacsora miatt, majd a johirt kozoljuk a tobbiekkel. Mindenki izgatott es remenykedik. Bulizunk egy kicsit ennek oromere. Majd agyba dolunk.