Miután hengerfejesre gyúrtuk a motort és kétszer felrobbantottuk a hűtőt, a vízpumpa is felmonda a szolgálatot. Nem is akárhol, a Dakhlától és Nouadhiboutól fél-félezer kilométerre, a semmi közepén.
Szerencsére viszonylag hamar a határra vonszoltak minket, ahol összefutottunk a dán életművésszel, Jakobbal és családjával.
A határátkelés a marokkói oldalon kissé körülményes volt, mivel egy decemberi drogos balhé nyomán minden autót miszlikre szednek és kutyákkal kutatnak át a vámosok, de bő tizenkét óra alatt azért abszolváltuk.
Eztán Jakobék valahogyan átráncigáltak bennünket az aknamezőn, mely Marokkó és Mauritánia közt fekszik, és menten hozzáláttak élelmezésünkhoz, míg mi újsütetű barátunkkal, az ezermester Moctarral lendületesen a negyven kilométerre fekvő Nouadhinou felé vettük az irányt alkatrészt kutatván.
Este ugyan csak Jakob spagettijével vígasztalódhattunk, de reggelre Moctar megjelent egy MP2.8 vízpumpával, és másnap délben szomorúan búcsúzva Jakobtól, Mettétől, Axeltől és Bjorn-től végre Nouakchott felé vettük az irányt. (A Jóisten áldja meg őket, a nagy szívüket és a végtelen jókedvüket!)
Külön köszönet Moctarnak, aki a semmi közepén tette tisztába a járművünket, s nem mellesleg, egész mauritániai tartózkodásunk során fogta a kezünket.
Akinek a határon vagy Nouadhibou közelében műszaki problémája lenne, bizalommal hívja fel Moctar Salemet: 00 222 46772739, vagy 00 222 22060008.
