7 elott nem sokkal ebredunk, mivel a hajo hangszoroi recsegve jelentik be: megerkeztunk Bariba. Felpattanunk es villamban megreggelizunk. Meg mindig a Hajos Tarsasag vendegeikent. Majd autoba pattanunk es elsokent hajtunk ki a hajobol. 8kor mar ismet uton vagyunk. Jobban mondva, uton volnank, ha nem tevednenk el a varosban. Minden megprobalunk. De csak jobban belekavarodunk. Mire Armin rajon, hogy Balazs a GPS-en nem aktivalta az europai terkepet, mar joval tobb mint egy orat elvesztettunk. A kis malor utan siman megtalaljuk Baribol kivezeto utat.

Calabria gyonyoru tartomanya Olaszorszagnak. Raadasul ezt meg fokozza, hogy itt mar jo koran megerkezett a tavasz. A fak es viragok, mar bimboznak es ujabb hajtasokat hoznak, a Nap csodalatosan sut. Ugy veljuk siman elerjuk Reggio di Calabriat meg boven 1 ora elott, tehat csomo idonk marad Szicilia felfedezesere.

A terv kivalo, de az utepitesekkel nem szamoltunk. Csak nagyon lassan tudunk elorebb jutni, de legalabb van lehetosegunk gyonyorkodni a tajban. Az autobol meg mindig elojon az a fura hang, ezert Balazs kezd egyre bosszusabb lenni. Az egyik eltereles utan nem birja tovabb es Constanza varosaban nekiall kideriteni a zaj okat. A klima ekszija tul laza, ezert nem forog rendesen es a csuszas miatt ad ki huje hangot. Mivel nincsen szerszamunk ezert szerelot kell keresni. Szerencsere 2 rendor eppen a forgalmat iranyitja a korforgalomban! LOL ezerrel, hehe :-). Az egyik nem beszel, ezert odahivja a kollegajat. Carlo beszel angolul, de nem tudja hol van szerelo. Ezert visszahivja a kollegat, es ketten egyuttes erovel kepesek immar megoldani gondunkat. Mekkora mar! :-)

Benito a szerelo egy kozepkoru vidam foszer. Nagy vigyorral a szajan pattan fel az autora, mikozben felig belog a motorterbe. A szerszamait az autoja csomagtartojaban tartja. Muhelye nincsen.. :-) 20 eurot ker egy 5 perces meloert. Fizetunk es nyomulunk tovabb Calabrian. Nagyon ehesek vagyunk ezert megallapodunk abban, hogy meg a hajora szallast megelozoen rogton betolunk valamit, amint Villa de San Giovanniba erkezunk. A terv ismet jo volna, ha Benito nem vert volna at bennunket. Ez a kontar nemcsak, hogy lehuzott 20 eurora, de meg nem is dolgozott meg erte! Az egyik benzinkutnal kiszallva ismet elojon az a fura hang.
Szerencsere rogton utbaigazitanak minket egy igazi szerelohoz.

A muhelybol egy fiatal srac jon elo. Megmutatjuk neki (kezzel-labbal ahogy kell), hogy a mi a gondunk: az a szijj, amit Benito NEM huzott meg megfordult es lereszelte sajat magat! A fiatalember hatrakialt: „Papa!” (Arminnal aggodva osszenezunk.) Papa – akirol feltetelezzuk, hogy az apja – felmeri a helyzetet es elmagyarazza fianak, hogy mit hogyan kell tennie. (Ismet aggodo osszetekintes Arminnal). Ismet elojon a fura helyzet. Mi nem beszelunk olaszul, ok meg angolul nem ertenek. Megis valahogy megertetjuk egymast es kellemes beszelgetesbe kezdunk. Kozben Domenico (igy hivjak a fiut) felig belog a motorterbe. A mozdulatot valszeg Benito is elleste, csak o nem kepes a latvanykonyhan kivul semmire. Szoval Domenico amikor megtudja honnan jovunk , elmeseli, hogy a balkani haboru alatt egy honapot dolgozott egy humanitarius szervezetnel. O is meglepodik amikor megtudja tolunk utazasunk celjat.

Armin marad az autoval es Domenicoval, Balazs pedig elindul kajat szerezni. Amikor elmegy a muhely ajtaja elott eszrevesz egy oreg Fiat Topolinot. Papa mesel (nana hogy olaszul) : „Ez egy nagyon oreg auto. 64 eves. Nem. Nem. Ez nem Topolino. Annak az elodje. 22 loeros!”

Vegre egy kozeli benzinkuton talal chipset es jeges teat. Nem a legjobb kaja, de nincs mas. Megegyezunk, hogy este pizzat es sort vacsorazunk majd akarmi is tortenik. Domenico megjavitja az autot es mi iranyba vesszuk a kikotot.

Szerencsesek vagyunk hiszen utolsoken eppen beferunk a kompba.. 20 perc mulva mar Sziciliaban vagyunk. Benvenuto Messina!

Oromunk nem tart soka, hiszen megint csucsforgalomba keveredtunk. Gyorsan hatarozunk: ha mar itt vagyunk akkor irany az Etna. Eddig ez tunik a legjobb otletunknek! Gyerunk hat! Catania fele vesszuk az iranyt es elkezdjuk szamolni az alagutakat. Kb 50 utan feladjuk, hiszen minden kilometerre jut beloluk 2-3 darab. Furcsa es egyben draga szokas igy autopalyat epiteni. Kb 18.30kor hagyjuk el a palyat, hogy Europa leghiresebb vulkanjahoz jussunk. Csak 30 km valaszt el bennunket tole. Jovunk!

A hegynek felfele vezeto utak, inkabb utacskak es nagyon szukosek meg csuszosak es minden iranyba kanyarognak. Termeszetsen jo meredeken mennek felfele. Igy bitang lassan haladunk. Amikor az eso is zuhogni kezd, Armin megkerdezi, hogy tenyleg ez volt-e eddigi legjobb otletunk. Balazs azonban – aki ismeri, az tudja – a vegsokig kitartoan optimista. Es onfeju. Megyunk tovabb. Amikor az esot havazas valtja fel es kodbe borul a vilag, felforr a vizunk. Megallunk. Csak 8.2 km kell meg, hogy megpillantsuk a csucsot, de Armin mar leszarja. Irany vissza le a hegyrol. Nesze neked Etna. Itthagyunk, anelkul, hogy megneztunk volna. Karnyujtasnyira voltal!

Masfel ora felesleges kitero utan, ismet masfel ora kell, hogy lejussunk az autopalyaig. A Nap is sut. De a Fold masik oldalan! Ehesek es idegesek vagyunk. Es meg ma este kell eljutni Palermoba. Nem kerdeses az utirany.

Csendben ulunk az autoban. Mindketten gondolkozunk. Ki a sorrol es a pizzarol. Ki pedig kenyelmes agyikorol. Mindketten faradtak es csalodottak vagyunk. „Semmi gond! Van meg csomo latnivalo Szicilian! Peldaul Cefalu gyonyoru!” – kialt fel hirtelen Balazs. Armin nagyon nem tamogatja az ujabb nagyszeru otletet – pedig Corleone falut is felvethette volna valaki. Ismet csendben autokazunk Palermo fele. Meg 220 km innen. Cefettul esik az eso es nekunk sivatagba valo gumijaink vannak. Az auto lassan haladva birkozik meg a csuszos utakkal. Egyre nagyobb es nagyobb kamionok eloznek meg.

Joval 23 ora utan erkezunk meg Palermoba. Balazs felrazza Armint, aki szemmel latomast nem a GPS koordinatak olvasgatasaba volt elmelyedve. Fel ala cirkalunk a varosban, de egy ora alatt sem talalunk semmi szallast, ahol orzott parkolo is volna. Nem orulnenk, ha az afrikai gyerekeknek szant ajandekok valaki mas oromet szolgalnak. Raadasul a pentek esti laz hajtja a nepet. Mindenki partikepesnek erzi magat aki ma este autoba ul.

Balazs ehes es Arminnak nincs szallasa. Micsoda csapat! Ebbol nem sok jo fog kisulni. Mindketten faradtak vagyunk es ma mar tobb, mint 850 km-t vezettunk olyan utakon, hogy elkepeszto. Raadasul a jobbnal jobb terveink is mind kudarcot vallottak. Mit tegyunk most. A sor az mindig jo megoldas mindenre! Kimegyunk a varosbol abban a hiszemben, hogy ott konnyebben lelunk szallast es orzott parkolot, mint a nagy kikotovarosban. Monreale tokeletes megoldasnak tunk. Odamegyunk. Eloszor egy pizzeriat latunk meg. Raer meg a szallaskereses! – gondoljuk akkor.

Az ido szinte repul a sor es a pizza hivogato tarsasagaban. Mar hajnali fel 2-re jar az ido mikor feleszmelunk. Belebotlunk harom tinedzserbe, akik felajanljak, hogy segitenek szallast talalni. Korbe-korbe autokazzuk ismet a varost, de mar minden zarva. De mi tudjuk, hogy a szallasado tulajok nem alszanak, hanem a segguket razva tancolnak valami zajos tancos szorakozohelyen. A fiuk segitokeszek, de hajnali 3kor ok is feladjak. Egyedul maradtunk. Ekkor belebotlunk egy NH hotelbe. Jo draga de legalabb nyitva vannak. Es van orzott parkolo is. Szo nelkul zuhanunk az agyba aludni.