Március idusán,épp mikor Zoltánke krisztusi korba lép, és aznap mikor a nép boldogan lengeti a zászlót a talpramagyar rigmusára, mi elindulunk, hogy ismét homok menjen a szánkba. Kitűzzük a kokárdát és a monnyonle mantrázása helyett behajózunk Afrikába, hogy ott találkozzunk végre kicsit azzal az énünkkel, akinek halk mosoly sejlik a szája szélén, és könnyes a szeme az út porától...